A nagy szőrkaland

Vastagon benne vagyunk a júliusban, eltelt újabb negyed év Bogi szülinapja óta. Bizony sokat változott, kezd egy komondorra hasonlítani mind küllemileg, mind belsőleg.
Tavasszal még lapátszám szedtem össze mindenhonnan a pihe babaszőrét, majd egyszerre csak azt vettem  észre, hogy összállt a hátán a szőr, mint egy igazi nemezkalap.
Nem volt mit tenni, telefon Hevesre (Hevesi Portámkincse Kennel), Besenyei Katika segítségét kellett kérni, hogy ajánljon valakit, aki gatyába rázza a bundit. Persze, hogy azonnal kaptuk az infót, így aztán bejelentkezés után kedvenc barátnőm segítségével nekilódultunk a nagy kalandnak Vámosgyörkre, a kozmetikába, Kállai Katikához.
Katika kérte, hogy hagyjuk ott a kutyát, mi menjünk el nyugodtan, így könnyebben boldogul (általában) a pácienssel. Szót fogadtunk, mi el, Bubu be, hurrá, nyaralunk!
A jólét nem tartott sokáig, 1 óra múlva hívott Katika, Boglya nem gondolja, hogy ez a macera jó ötlet, menjunk vissza. Kicsit röstelltem is magam, még járt is agyam míg vissza nem értünk, hogy most akkor mi lesz. A kozmetikus hölgy vázolta a történéseket, az anyukája segítségével próbálta megszépíteni Bogit, de itt a vége, már nem hagyja. Vagy visszük máshová, ahol több segéd van vagy....
Na erre gondoltam, nem nőhet a fejünkre ez a medve, ott maradok vele, próbáljuk meg közösen.  Úgy is lett, némi népdal és bugyurgatás közepette a nagyon kritikus helyeket sikerült megcsinálni 4 kemény órai munkával. Minden elismerésem Katikáé, aki fantasztikus türelemmel és szakértelemmel állt Boglyához és végül is úgy jöhettünk el, hogy nem maradtunk dolgavégezetlen.
Fantasztikus mekkora küllemben a változás egy ilyen szőrgenerál után, egész komoly nagy kutya benyomását teszi Bogi. Persze azóta is tépkedem a bundiját, de nagyon kényes, lassan haladunk, hogy teljesen készen legyünk.
Hát ez volt a mi első szőrkalandunk, mindez május végén történt,  a naplóból ez sem

hiányozhat.
Jankával még tart a szerelem, bár Boglya sokkal higgadtabb lett, már nincsenek olyan vad harcok, de lehet, hogy csak a meleg miatt visszafogottabb.
Ami a komondor fajtát illeti, azt kell mondanom, nagyon nem bántam meg, hogy a komondor mellett döntöttünk. Rendkívül bújós, nyugodt, bájos, szeretnivaló fajta, most hogy kezd felnőtté válni, egyre jobb és jobb lesz. Szófogadó, csendes, nem ugat ha nincs rá ok, jól kijön emberrel, állattal, az idegent is csak addig ugatja, míg nem szólok, hogy már ott vagyok. (kivétel a motoros postás:-)).

A komposzt őrzője