6 hónapos lett Bogi

Valamiért nagyon vártam, hogy 6 hónapos legyen. Valahogy azt hittem, akkor gombnyomásra minden megváltozik. A hebehurgya, önállóskodó kutyából szófogadó, odafigyelő, "én nem is létezem, csak ha Te akarod Gazdi" kutyus lesz.
Persze , hogy ez nem következett be, nem is értem, mire alapoztam ezt....
Szóval Bubu fél éves lett és mit sem változik belsőleg. Néha komolyan azt hiszem, a kutyáknál is van autizmus, Bogi elég jól hozza néha ezeket a tüneteket.
Minden kérés vagy parancs szó elhangzásakor mérlegel, hogy ezt neki tényleg meg kell e csinálni, mire jó az neki. Ha úgy dönt, hogy látszólag semmi értelme, akkor nem csinálja, bár látszik, hogy tudja mit várunk tőle. Van amikor nem is mérlegel, csak egyszerűen kikapcsolja a külvilágot, mintha ott sem lennénk. Nem érdekli egyáltalán, hogy akarok valamit. Azért azt be kell valami, hogy az esetek többségében tényleg nem akarok tőle semmi komolyat, de azért bosszant.
Ezen a héten kezdtük volna az iskolát, de mindig közbe jön valami, ami miatt elmarad. Pedig most már tényleg itt az ideje.
A sétákon viszont nagyon szépen viselkedik, nem húz a pórázon, nyugodt.
A " gyere ide" parancs azonba nem megy. Egy frászban vagyok, ha majd tényleg meg kell fognom, mert helyzet van,  hogy fogom magamhoz hivni. De gyakorlunk , egyszer majd csak megtanulja....
A lakótársait - Sacit és Diót - imádja, mindent tőlük próbál ellesni. Sajnos az ugatást is. Már ő is kezd ok nélkül ugatni, csak mert Sarolta baronessz megőrül a 20. utcából áthalló hírektől. Sokat kell kijárkálnom manapság rendet csinálni.
A játékban Dió a vezéráldozat. Ő hajlandó néha játékba bonyolódni Bogival, de Bogi ugyebár egy 33 kilós kölyökkutya, aki úgy játszik mint egy tank, ráadásul állandóan  kényszeresen be kell kapnia Dió fejét, mert csak így tudja kifejezni mérhetetlen szeretetét. Szegény Dió, egy 20 perces játék csata után úgy néz ki, mint egy lucskos űzött vad...j
Na de mi a lényeg? Hát az, hogy IMÁDOM ezt a sihedert. Van karaktere, tele van szeretettel, tud hízelegni, bújni és úgy nézni, hogy elolvadok tőle.
Ha kiülök a veranda lépcsőre kicsit "beszélgetni" velük, addig mesterkedik, míg az ölembe nem tolja a hatalmas potrohát. Nagyon vicces, ahogy ott ülünk, Bogival az ölemben és közben harapdálja a fejem merő szeretetből.
Reggel, első utam persze hogy az övék. De Bogi, aki imádja a hasát, addig nem eszik, amíg kellő mennyiségű simogatást, dögönyözést, harapdálás megengedést nem zsebel be. És hogy mennyi az elegendő? Hát sok. Vagy inkább még több. De minimum negyed óra. Annál lejjebb még nem adta. És persze ott nincs helye másik kutyának addig. Ők csak sutyiba a hónaljam alatt lopkodhatnak belőlem némi simogatás morzsát.
Szóval Boglya Bubu 6 hónapos lett, annak minden szépségével és bájával. Remek kutyus, még remekebb kutya lesz belőle, bárki megláthatja!