Bogi kutyánk apukája innen való, így ez családi látogatás volt. :-)
November óta terveztük a látogatást, mára sikerült összehozni.
Gyönyörű napsütéses idő, mintha az égiek is ránk mosolyogtak volna, ezzel is jelezvén, jó úton, jó helyen járunk. :-)
Nagy öröm, egy hangos Picur nevű szőrgombóc (irtó helyes!!!!) és ölelős puszilós vendéglátóink vártak minket. Lepakolás, frissítés (pálesz, kávé, miegymás) és leülős beszélgetés után irány a kutyák, akik kb. 500 méterre onnan élnek egy kertes udvarban.
Hát mi tagadás, elsőre nem gondoltuk, hogy mi ezt komolyan gondoljuk, tényleg be is akarunk menni: 4 komondor kissé bizalmatlan ugatása várt minket, főleg, hogy Katika előre küldött minket (Linda lányomat és engem, nem is értettük).
Aztán egyszerre minden ugatás átalakult, ahogy a kutyik meglátták a GAZDIKAT!
Azt a boldogságot! Így már mi is bemerészkedtünk.
A kutyák szépen megszaglásztak minket, kiörülték magukat a gazdiknak, utána már minket is sokkal nyugodtabban tudtak " kordában tartani".
Elég gyorsan feloldódtak, Angyalka még a mi nyakunkba is felugrált. Nagyon nagy élmény volt, nem is igazán tudom leírni, mekkora.
Ennyi nagy kutya egy kupacban, mind ránk és a gazdira koncentrál egy furcsa bizalmatlansággal vegyülő örömmámorban!
Ahogy beszélgettünk persze a kutyák is oldódtak (kivétel Legény, aki végig keményen, de nem udvariatlanul figyelte minden mozdulatunkat), olyannyira, hogy a verandán még komodor játék bemutatót is tartottak nekünk! Na, ez hiányzik a Boginknak, ez a nagy testű, minden porcikát megmozgató jó kis kűzdelem! Lehet, hogy kéne még egy komondor?!
Hát nagyon köszönjük ezt a nagyszerű délutánt, meséljenek továbbiakban a képek!!!!
A hevesi kutyikák: Zengő, Angyal, Betyár, Legény
Fotó: Vajda János
