Családlátogatáson voltunk Hevesen

Újabb nagyszerű látogatással gazdagodtunk, Hevesen jártunk a Hevesi Portámkincse Kennelnél, Besenyei Katikánál és Lacinál.
Bogi kutyánk apukája innen való, így ez családi látogatás volt. :-)
November óta terveztük a látogatást, mára sikerült összehozni.
Gyönyörű napsütéses idő, mintha az égiek is ránk mosolyogtak volna, ezzel is jelezvén, jó úton, jó helyen járunk. :-)
Nagy öröm, egy hangos Picur nevű szőrgombóc (irtó helyes!!!!) és ölelős puszilós vendéglátóink vártak minket. Lepakolás, frissítés (pálesz, kávé, miegymás) és leülős beszélgetés után irány a kutyák, akik kb. 500 méterre onnan élnek egy kertes udvarban.
Hát mi tagadás, elsőre nem gondoltuk, hogy mi ezt komolyan gondoljuk, tényleg be is akarunk menni: 4 komondor kissé bizalmatlan ugatása várt minket, főleg, hogy Katika előre küldött minket (Linda lányomat és engem, nem is értettük).
Aztán egyszerre minden ugatás átalakult, ahogy a kutyik meglátták a GAZDIKAT!
Azt a boldogságot! Így már mi is bemerészkedtünk.
A kutyák szépen megszaglásztak minket, kiörülték magukat a gazdiknak, utána már minket is sokkal nyugodtabban tudtak " kordában tartani".
Elég gyorsan feloldódtak, Angyalka még a mi nyakunkba is felugrált. Nagyon nagy élmény volt, nem is igazán tudom leírni, mekkora.
Ennyi nagy kutya egy kupacban, mind ránk és a gazdira koncentrál egy furcsa bizalmatlansággal vegyülő örömmámorban!
Ahogy beszélgettünk persze a kutyák is oldódtak (kivétel Legény, aki végig keményen, de nem udvariatlanul figyelte minden mozdulatunkat), olyannyira, hogy a verandán még komodor játék bemutatót is tartottak nekünk! Na, ez hiányzik a Boginknak, ez a nagy testű, minden porcikát megmozgató jó kis kűzdelem! Lehet, hogy kéne még egy komondor?!
Hát nagyon köszönjük ezt a nagyszerű délutánt, meséljenek továbbiakban a képek!!!!
A hevesi kutyikák: Zengő, Angyal, Betyár, Legény

Fotó: Vajda János

Ha hétvége, akkor kutyaiskola.

Eddig háromszor sikerült eljutnunk az iskolába.
Bob Marley-re (így hívja Bogit az oktató :-) ) nagyon jó hatással van.
Nem csak azért, mert szeret idegen kutyák között lenni, hanem ez a fajta változatosság jó értelemben kizökkenti. Mondjuk rám kevésbé van jó hatással, mert rendesen van izomlázam egy suli utáni másnapon, ekkora testet "irányítgatni" bizony kemény fizikai munka, hiszen Bogi rendesen besztrájkol, ha már elege van a számára tök értelmetlen egrecíroztatásból. De azért megbírkózunk mindig a feladatokkal, nem maradunk szégyenben.
Néha gyakorolni is tudunk, heti 2-3 alkalommal kimegyünk a közeli Gerje patak természetvédelmi területre, bár ide a teljes falka kijön, így nem könnyű Bogira egyénileg hatni.
Ezen a hétvégén esett az eső, így nem kaptunk engedélyt autóba ülni, az oktatás elmaradt.
Káááár....

Látogatás

Nagyon régóta várt látogatók jártak nálunk Pilisen, Boglya és Boglya apjának tenyésztői.
Nagy nagy izgalommal készültünk a találkozóra, persze megént én voltam, aki túlpörögte az eseményt. Kora délutánra vártuk a vendégeket, ez sajnos nem jött össze, az orchideakiállítás legyőzott minket. Persze szerencsére nem teljesen.
Gyönyörű napsütéses vasárnap délután, jobb nem is kellett.
A kutyák is érezték, hog, várok valamit, mert nagyon izgatottak voltak.
Végre megérkeztek a vendégek és minden a helyére került.
Bogi részéről a viszontlátás öröme nagyon megkapó volt. Láthatóan megismerte Csabát vagy csak olyan szimatokat hordozott a ruháján, ami régi emlékeket ébresztett Bogiban, a lényeg, hogy miután "kiolvasta" a ruháját, egészen átlényegült.
Katikáékat is rögtön kebelbarátként kezelte, hiába no, 4 felnőtt komondor gazdáiként tudják, hogy kell egy mammut gyereket levenni a lábáról. Bár Bogit nem nehéz, alapból barátságos.
A látogatás egész idején nagyon aranyos, fegyelmezett kutyus volt, igen elégedett voltam vele.
Köszönjük a remek, bár rövid délutánt!

Boglya fogadja a vendégeket:

Meghitt pillanat, Bogi a "nevelőapjával", Partizer Csabával 5 hónap után:

Besenyei Katikával és Lacival, Boglya apjának tenyésztőivel:

És a délután további képei:

Fotók:

Szines: Besenyei Kati

Fekete- fehér: Vajda János

:-) 

A 2. iskolai foglakozás

Szombaton újra Üllőn voltunk, az Ogre team kutyasuliban.
Most eljött az unokám is velünk, aminek nagyon örültem. Úgy láttam élvezi, sok különböző nagyságú és fajtájú kutya között jobban sikerül oldódni a Bogitól való tartózkodása. Főleg, mikor feladatot is kapott, azt külön élvezte. A közömbösségi és bezárás gyakorlatban segédkezett (az utolsó képen középen).
Boglya az elején elég szétszórt volt, nagyon nehéz volt figyelemre szorítani, de miután sikerült, már szépen dolgozott.
Na, fog ez menni, csak gyakorolni kell! :-)

Fotók: Ogre team, Üllő

Köszönöm

Iskolába járunk 1.

Túl vagyunk az első bevetésen. Végre eljutottunk az iskolába.
Nem csak Bogi, én is abszolút kezdő voltam a pályán. Hiába a 6. kutyám Boglya, iskolában még eggyel sem voltam.
Hát szó mi szó, én olyan ideges voltam, mint amikor érettségizni mentem. Rám is szólt a családi kiséretem, hogy nyugodjak már le, mert igy a kutya is hülye lesz.
Nem volt könnyű, de végül is uralkodtam magamon.
Amúgy nem volt alaptalan az aggodalmam, az eleje nem volt gördülékeny, mjnd a ketten a szomszédról lestük, mit kell csinálni. Bogi a baloldalit, én a jobboldalit, kinek ki volt közelebb.... Látva a bénázásunkat, egy mosoly kíséretében aztán mellénk szegődött e tréner és "beolajozott" minket. Ja, ha tudom mit hogyan kell csinálni, már nem is olyan nagy kunszt. Boglya is azonnal vette az adást, ahogy magabiztosabbá váltam, egyre jobban és gyorsabban csinálta a feladatokat.
Végül is nagyon jól éreztük magunkat azzal együtt, hogy alaposan elfáradtunk mindketten. :-)

Fotók: Vajda János

Vallomás

Imádom a gazdáimat. Mind. 

A picurit, akit Domi néven emlegetnek, csak messziről szabad, nem engednek hozzá közel, mert fél tőlem, pedig én igazán nem akarom bántani, csak nagyon nagyon meg akarom mutatni neki, mennyire szeretném szeretni. (Na jó, ezt kissé még mindig vehemensen teszem, de én még  így tudok szeretni.) Ez kicsit elszomorít, de anyukája (Linda nevű gazdi) mindig kedvesen tart vissza, hát én is próbálom fegyelmezni magam.

Linda nevű gazdit is nagyon szeretem, mindig van hozzám kedves szava meg játszik is velem, de inkább a kertben lévő fura szagú házban van sokat -  valami malacháznak hívják - így kevés ideje van rám.

De igazán a Mami nevű gazdiért vagyok oda. Ahova megy én megyek utána, ha a házba megy én rá akarom törni az ajtót, mert MINDIG VELE AKAROK LENNI!

 Nem értem, ezt ő miért nem gondolja így, hiszen mikor együtt vagyunk, mindig bizonygatom, mennyire szeretem. Rágom, ahol érem, belebújok és minden porcikámmal hozzá akarok érni, hogy érezze, mennyire vágyom a szeretetére és mennyire sok szeretet adásra vagyok képes.
Ha ás a kertben én vele ások, ha ültet én is bújok a gödörbe, ha fűrészel, én is rágom a fát, hogy gyorsabban haladjon, szóval mindig vele vagyok!

Sok finom étellel kényeztet, néha különlegesen jó szagú csontokat is kapunk tőle, ez extra kényeztetés ám!

Az is gyakori, hogy madzagra köt úgy sétál velem és számomra teljesen idétlen dolgokra próbál rávenni ( megáll, ül, marad, gyere), de az ő kedvéért megteszem, mert szeretem. Nagyon.
Ha mérges ( ilyenkor Kulcsi Komisznak szólít) és kiabál velem, az nem áll jól neki, azt nem is akarom érteni, ezt szerencsére hamar észreveszi. Olyankor mellém guggol és halkan beszél hozzám. Na, azt imádom, akkor bármit kérhet, azonnal megteszem neki. 

Szeretem a falkatársaimat is, csak nem értem, miért menekülnek előlem, ha játszani akarok velük. Lehet, hogy az a 25 kiló külonbség zavarja őket? Ugyan már....

Szóval azt gondolom, szerencsés vagyok, hogy Domi nevű gazdi engem választott.

Szeretek itt élni, remélem mindegyik gazdimnak lesz türelme kivárni, míg megkomolyodok. Nem tudom, ez mikor fog bekövetkezni, de nagyon igyekszem!

Feszült, nyálcsorgós vigyázülésben várjuk a vacsit Dióval, a Mami gazdi az ablakból kukkol minket. Gyere mááár!

Oktober 2, Bogi 7 hónapos

Ez elmúlt hónapban némileg  panaszkodtam a 6 hónapos Buburól írván.

Nos, meg kell mondjam, nagyot változott a világ.

Mint a legyező szirmai, úgy nyílt ki Bogi értelme. 

Lehet, hogy az éteren keresztül eljutott a lelkéig az előző bejegyzésem ( nemkutyások, nem kinevetni!) vagy Csaba ( tenyésztő) küldött mentálisan valami ejnye bejnyét, de Bogi már már jó kutya.

A nem szabad parancsot azonnal értelmezi, már a gyere ide sem hagyja hidegen és amúgy nagyon nagyon szeretetre méltó.

Igazi haspók. A kajáért még arra is képes, hogy azonnal földhöz vágja a hátsóját ( ül parancs...), főleg ha nasiosztásra kerül a sor. Nincs nála engedelmesebb kutya olyankor.

A hangoskodásra nem reagál, de ha szépen, kedvesen kérem, szinte mindent megcsinál. És ez nekem nem esik nehezemre.:-) 

Persze, tudom elfogult vagyok, de még mindig biztos vagyok benne, hogy ő a legszebb 7 hónapos komondor. 

A nagy, gyönyörű, busa feje, a testalkata, a járása, a fantasztikusan szép bundája, a nevetése, a csibészsége, a semmit nem bánok meg, hiába szidsz le nézése, az egész lénye.

Alig várom a reggelt, hogy kimenjek hozzájuk, mert azt az örömet, ahogy odabújik és elmondja, de jó hogy itt vagy gazdi!, semmivel sem cserélném el.

Tudom,a neheze még hátravan, hamarosan kezdődik a kamaszkor, de most az az érzésem, hogy vele könnyen veszem majd azt az akadályt is.

Úgy legyen!

6 hónapos lett Bogi

Valamiért nagyon vártam, hogy 6 hónapos legyen. Valahogy azt hittem, akkor gombnyomásra minden megváltozik. A hebehurgya, önállóskodó kutyából szófogadó, odafigyelő, "én nem is létezem, csak ha Te akarod Gazdi" kutyus lesz.
Persze , hogy ez nem következett be, nem is értem, mire alapoztam ezt....
Szóval Bubu fél éves lett és mit sem változik belsőleg. Néha komolyan azt hiszem, a kutyáknál is van autizmus, Bogi elég jól hozza néha ezeket a tüneteket.
Minden kérés vagy parancs szó elhangzásakor mérlegel, hogy ezt neki tényleg meg kell e csinálni, mire jó az neki. Ha úgy dönt, hogy látszólag semmi értelme, akkor nem csinálja, bár látszik, hogy tudja mit várunk tőle. Van amikor nem is mérlegel, csak egyszerűen kikapcsolja a külvilágot, mintha ott sem lennénk. Nem érdekli egyáltalán, hogy akarok valamit. Azért azt be kell valami, hogy az esetek többségében tényleg nem akarok tőle semmi komolyat, de azért bosszant.
Ezen a héten kezdtük volna az iskolát, de mindig közbe jön valami, ami miatt elmarad. Pedig most már tényleg itt az ideje.
A sétákon viszont nagyon szépen viselkedik, nem húz a pórázon, nyugodt.
A " gyere ide" parancs azonba nem megy. Egy frászban vagyok, ha majd tényleg meg kell fognom, mert helyzet van,  hogy fogom magamhoz hivni. De gyakorlunk , egyszer majd csak megtanulja....
A lakótársait - Sacit és Diót - imádja, mindent tőlük próbál ellesni. Sajnos az ugatást is. Már ő is kezd ok nélkül ugatni, csak mert Sarolta baronessz megőrül a 20. utcából áthalló hírektől. Sokat kell kijárkálnom manapság rendet csinálni.
A játékban Dió a vezéráldozat. Ő hajlandó néha játékba bonyolódni Bogival, de Bogi ugyebár egy 33 kilós kölyökkutya, aki úgy játszik mint egy tank, ráadásul állandóan  kényszeresen be kell kapnia Dió fejét, mert csak így tudja kifejezni mérhetetlen szeretetét. Szegény Dió, egy 20 perces játék csata után úgy néz ki, mint egy lucskos űzött vad...j
Na de mi a lényeg? Hát az, hogy IMÁDOM ezt a sihedert. Van karaktere, tele van szeretettel, tud hízelegni, bújni és úgy nézni, hogy elolvadok tőle.
Ha kiülök a veranda lépcsőre kicsit "beszélgetni" velük, addig mesterkedik, míg az ölembe nem tolja a hatalmas potrohát. Nagyon vicces, ahogy ott ülünk, Bogival az ölemben és közben harapdálja a fejem merő szeretetből.
Reggel, első utam persze hogy az övék. De Bogi, aki imádja a hasát, addig nem eszik, amíg kellő mennyiségű simogatást, dögönyözést, harapdálás megengedést nem zsebel be. És hogy mennyi az elegendő? Hát sok. Vagy inkább még több. De minimum negyed óra. Annál lejjebb még nem adta. És persze ott nincs helye másik kutyának addig. Ők csak sutyiba a hónaljam alatt lopkodhatnak belőlem némi simogatás morzsát.
Szóval Boglya Bubu 6 hónapos lett, annak minden szépségével és bájával. Remek kutyus, még remekebb kutya lesz belőle, bárki megláthatja!

A második fotózkodás

Augusztus elérkezett, Boglya 5 hónapos lett.

A Bubu ügynök névvel még tartozom. Nos, Domi a barátjával kommandóst játszottak és kinevezték Bogit az ügynöknek. Így lett belőle Bubu ügynök.

Szóval augusztus, újabb kamera próba.
Ím az eredmény:

Az élet játék, móka, vidámság

Ebben a bejegyzésben beszéljenek a képek helyettem!

Mit szabad és mit nem. Játékos tanítás Diótól:

Megérkezett a kennel, azonnal ki is próbálták Domival. Börtönöst játszottak....

Sétálni is kivittük a többi kutyánkkal, de nem nagyon tetszett neki. Minden alkalommal, amikor csak lehetett eldőlt, jelezvén, hogy ő ebből köszöni nem kér.

Azért ha pocsolyát talált, abba nagy élvezettel belepacsált, pedig mi úgy hallottuk, a komondor nem szereti a vizet. El is határoztuk, hogy csinálunk egy pancsolós kutyamedencét, amit tett követett.
A kutyamedence, Sacival az előtérben:

Egyáltalán nem érdekelte, nagy ívben elkerülte.
Sebaj, gondoltuk, jó lesz a madaraknak....:-)

Eltelt egy hónap, hogy Bubut elhoztuk, a kutyák összeszoktak.

Bogi sokat és jóízűen evett, nagyokat aludt, sokat rosszalkodott, semmi sem mentette meg attól, hogy rohamos növekedésbe kezdjen.
Június 22:

Ez is ő. Locsoló alatti szaladgálás után némi homokfürdő, kész az új design!

Szép lassan eljött a július, az erőviszonyok kiegyenlítődni látszanak, sőt!:

Persze semmi komoly, Dió és Bogi nagyon jó barátok lettek.

És ha július, akkor forróság. Ha forróság, akkor mindenki menekül a vízbe. Naná, hogy Bogi is...

Ki gondolta volna, hogy nem a saját medencéjét választja! A kis ínyenc.
Némi ráhatásra azért helyére kerültek a dolgok.

A komoly 3 hónapos:

Bogi lazít:

Séta a Gerjén július végén: