2016. február 2., kedd

11. hónap betöltve.

11 hónapos lett Bubu ügynök.
Az elmúlt hónapban Bogi bearanyozta a legsötétebb téli hónapot.
Annyi szeretet van ebben a kutyában, hogy egy nagyvárosnak is elég lenne. Édes, bújos, aranyos, kedves, játékos, mindig vidám és érzékeny.
Na, de milyen volt a január?!
3-án kicsit korábban mentünk ki sétálni a szokásosnál, mert a bátyám ment haza, így vele indultunk el mi is. Talán ha nem megyünk ki korábban, soha nem talál ránk Janka. A falu határában egy nyitott kertből kiszaladt egy fehér szőrgombóc, egyenesen a mi 3 kutyánk közé. Első pillanatban halálra rémültem, mert Saci és Dió eléggé antiszoc módon viselkednek idegen kutyákkal, Bogitól nagyon nem féltettem valamiért. Ezt a kislányt azonban nem zavarta az én félelmem, a két morgós sem ment neki, a körbeszimatolás után úgy jött utánunk, mintha hívtuk volna, gyere te is sétálni. A háztól nem messze dolgoztak férfiak, akik közölték, hogy a kiskutya nem az övék, nekik nem is kell, nem óhajtják befogadni.
Lindával összenéztünk és nem volt kérdés, hogy, nem hagyjuk ott ezt a parányi kutyust a január eleji télben.
De hogy kit hozunk haza, az csak később derült ki.
Ha embereknél létezik lelki társ, gyanítom kutyáknál is lehet ilyen, mert január 3-a óta Janka nem száll le Bogiról. Nemes egyszerűséggel imádja és bátran állítom, ez kölcsönös.
Janka belebújik Bogiba, rágja, tépi, nekifutásból ráugrik, minden játékát viszi oda neki és agitálja, hogy játsszon vele. És Bogi játszik. Ő, aki senkivel nem osztozott eddig a játékával, Jankának azt is hagyja, hogy kivegye a szájából. Hihetetlen.
Pedig ez a kiskutya olyan kis gizda, vékonycsontú, mint egy kismadár, de nem fél semmitől és senkitől.
Biztos vagyok benne, azért lógott meg otthonról, mert minket, azaz Bogit kereste.
Nagyon vidám azóta velük az élet.
Boglyára nagyon jó hatással van, teljesen megszelidült, a kamasz hülyeségeit szépen elhagyta és olyan lett, ahogy azt a bevezetőmben leírtam.
A szőrét már kell alakítgatni, azt azért nem nagyon szereti, így ezt akkor csinálom, amikor játszik a kicsivel. Egy erősebb tépésnél bizony Janka bánja, de igazságot tesz azonnal, jól nekimegy Boginak. Ebből én is tudom, hogy az fájt kicsit, óvatosabban kozmetikázom tovább.
Reggel és délután bejöhetnek a lakásba, fél óra ovishancúr engedélyezve van nekik. Na azt maradéktalanul kihasználják, olyan játék van, hogy gurulunk a nevetéstől.

Ami az evést illeti, a száraz táp evésnél elkezdett szórakozni velem.
Reggel kapta, bevittem a kennelbe, ott hagytam vele, ahogy szoktam, 10 perc múlva kimentem, látom hozzá sem nyúlt. Jó, nem vagy éhes, elvettem.
Másnap ugyanez, de ahogy nyitom a kennel ajtót és nyúlok a tálért, nekilát. Na mondom, mit csináltál eddig, meditáltál? Fordulok, kimegyek, mondom kapsz még 5 percet. Ahogy távolodok, megint nem eszik. Visszaindulok felé, újra hozzálát. Gondolom, szórakozik velem. És láss csodát, amíg mellette álltam, addig szépen megeszegette. És erre a rutinra kezdett rászokni. Nem tetszett nekem, főleg amikor az esti evésnél is elkezdte ezt bevezetni. Akkor úgy gondoltam, talán nem is igazán éhes már a kutya, elég lesz az esti etetés. Így most felfüggesztettem a száraztáp etetést, majd meglátom, hogy alakul a fizikuma.
Most nagyon jó állapotban van, szépek a fogai, nem sovány de nem is kövér, rengeteg szőre van, bár mostanában nagyon tele van minden vele, talán vedlik? Besenyei Katika mondta, mikor itt jártak nálunk, hogy szakadós szőre van, ez lenne az? Mindig látom a kertben merre járt, mert amerre jár, leszakad róla egy darab. De érdekes módon csak a hátán és az oldalán ilyen a szőre, a fején, farkán, hasán nem.
Már nagyon jó kutyus ha kisétálunk, bár az első 200 métert vágta tempóban képzeli, de aztán lenyugszik és szépen megy pórázon. Kint a szántóföldnél aztán elengedem és akkor kezdődik a FREEDOM! Szimatolás, felfedezés, szaladgálás, vágtázás a frissen szántott földön, vigyorgás és totál fizikai amortáció, mire újra pórázra veszem. Hazafelé már úgy megyünk, hogy szinte vontatni kell, mert legszívesebben ott maradna az úttest közepén.
Hát ilyen a mi kis 11 hónaposunk, kíváncsian várom, mit hoz a február!

Fotó: Vajda János







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése