Nem csak Bogi, én is abszolút kezdő voltam a pályán. Hiába a 6. kutyám Boglya, iskolában még eggyel sem voltam.
Hát szó mi szó, én olyan ideges voltam, mint amikor érettségizni mentem. Rám is szólt a családi kiséretem, hogy nyugodjak már le, mert igy a kutya is hülye lesz.
Nem volt könnyű, de végül is uralkodtam magamon.
Amúgy nem volt alaptalan az aggodalmam, az eleje nem volt gördülékeny, mjnd a ketten a szomszédról lestük, mit kell csinálni. Bogi a baloldalit, én a jobboldalit, kinek ki volt közelebb.... Látva a bénázásunkat, egy mosoly kíséretében aztán mellénk szegődött e tréner és "beolajozott" minket. Ja, ha tudom mit hogyan kell csinálni, már nem is olyan nagy kunszt. Boglya is azonnal vette az adást, ahogy magabiztosabbá váltam, egyre jobban és gyorsabban csinálta a feladatokat.
Végül is nagyon jól éreztük magunkat azzal együtt, hogy alaposan elfáradtunk mindketten. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése